[21:04 CET]
mostantól hivatalosan is megszűntetem ezt a blogot.
viszlát
és kösz a halakat.
[21:38 CET]
a helyzet, hogy már két hete mindenhol dzsinglbelsz rákk szól, amitől évek óta tele van a hócipőm. így, mintegy fricskaként összeállítottam egy 10 számból álló listát, megkerestem és egy youtube playlistre applikáltam, hogy más is hallgasson olyan zenét ami illik a karácsonyhoz, mégsem kapsz tőle giccsmérgezést.
A számok listája:
- Köszönöm, hogy imádott! – A Hyppolit, a lakájc. filmből
- Michael Buble – Save the Last Dance For Me
- Jávor Pál és Karády Katalin – Gyűlölöm a vadvirágos rétet
- Bobby Darin – Beyond the Sea
- Fats Domino – Blueberry hill
- Weygand Tibor – A bankban nincsen betétem
- The mamas and the papas – Dream a little dream of me
- Ágai Irén és Jávor Pál – Oda vagyok magáért
- Nina Simone – My baby just cares for me
- Louis Armstrong – Hello Dolly
A számok egymásutánjában meghallgathatóak: itt.
boldog karácsonyi előkészületeket.
[01:32 CET]
gyakorlatilag nem aludtam négy hónapja. ma reggel végre sikerült addig aludnom, ameddig csak akartam, A. elment reggel dolgozni és nem ébresztett fel, amiért nagyon hálás voltam. Aztán karácsonyi vásárlás befejezése a Duna Plázában egy-két helyen és kissé nyugodtabb lett a nap. annyira kipihent vagyok, hogy most meg nem tudok aludni. pff.
eszembe jutott egy morcos, magányos kis ember, aki bárki lehet. és egy rövidfilm. ami rámutat arra is, hogy mitől vagyunk magányosak.
[23:45 CET]
…annyi minden más van, ami miatt utálhatod az embereket.
és a hosszú hajúak is aranyosak. fürtöskék.
[20:44 CET]
karácsonyig.
Dublőr
Ilyen időkben, mikor senki sem az amit állít
A sötétben is csak egy-egy piros lámpa világít
Már a szerelemnek sincs semilyen illata,
A bölcsnek is elállt már minden szava.
A ködből egy hatalmas gép bukkan elő,
Izzó szemekkel, forrón, magabiztosan ölelő
A vásott, rozsdás szerelmek nem fogtak ki rajta,
Pedig a nőket a fém kezével, nagykanállal falta.
Ő az én dublőröm, ha szeretni kell: őt küldöm
Jobb vagyok nála, de ha törik: hát az ő szíve törjön.
Pont ennyi elég, nem kell neki több értelem,
Szenzitív, jól behangolt, gépies érzelem.
Olaj kell a vasnak, nem szép szavak vagy szerelem,
Hangtalanuk dolgozik az elárvult szíveken,
Eljárásrendjében nincs már hely, programja beégetett,
Krómozott fémtestéről, minden könny lepereg.
Így megy ez, és mindig is így fog lenni,
Csak a lemerült telepeit kell néha a töltőre tenni,
Egyszer majd jönni fog egy másik gép,
És örökre lefoglalja a vasember életét.
Már nem lesz az én dublőröm, szeretni hiába küldtem
Jobb vagyok-e nála? Hisz még hozzám is hűtlen.
Pont ennyi elég, nem kell nekem sem több értelem,
Sem, szenzitív, sem jól behangolt, gépies érzelem.
[20:20 CET]
olyan ez, mint az. az meg amolyanabb.
a mi utcánk
a mi utcánk a remény utca, nincsen benne más,
csak házak előtt üldögélő kétsgébeesett várakozás.
kocsikon átrobogó népek, lassítanak és néznek
de más utcából nézve nem értik az egészet.
a mi utcánk a boldogság utca, nincsen benne más,
csak kimondatlan szavakkal tömve minden házban a padlás.
szüret után a bálozók, aki a mámorban arra járnak,
őszi fagyba burkolt, ködös mosolyt találnak.
a mi utcánk a büszkeség utca, nincsen benne más,
csak a szívekben túláradó, lelkes megalkuvás.
az eltévedt idegenek, akik arra lófrálnak,
kabátjukat begombolva, sietve odébbállnak.
[00:16 CET]
három perc és negyvenöt másodperc.
a mai rohanós világban, hogy ezt mire szánjuk rá, az nagyon érdekes. az életünkben ennyi idő alatt egy hosszú csókolózás, egy rövid szex, egy világ összeomlása és egy másik megszületése. meghalhat akit a legjobban szeretünk de lehet, hogy megszületik az, akit a legjobban fogunk. kitudja. értékes percek.
és most mivel ilyen szentimentális hangulatban vagyok, itt van valami, amire az életemből boldogan szántam ennyi időt. ezt nem csak hallgatni kell. nézni is.
Damien Rice – 9 Crimes
“Leave me out with the waste
This is not what I’d do
It’s the wrong kind of place
To be thinking of you
It’s the wrong time
For somebody new
It’s a small crime
And I’ve got no excuse
Is that alright?
Give my gun away when it’s loaded
Is that alright?
If you don’t shoot it how am I supposed to hold it
Is that alright?
Give my gun away when it’s loaded
Is that alright
With you?
…”
[17:32 CET]
Came home tonight
I felt like I’d die of loneliness
“Strange,” you think
“Popularity…”
Looking for a simple life
Life ain’t simple
Tired and sick but I don’t wanna be alone
Could go to a party
But I don’t really want to
For now I’m sitting out here on my porch
Writing in the dark air
Listening to
My little black cat miaow
Trying to vent some of the terrible passion
that’s coursing through me
Something about you
Something about spending the afternoon asleep in your arms
I hate you, fucker.
[23:20 CET]
na ezzel a pár hetes hallgatásommal megint sikerült elérnem, hogy a blogomat kizárólag a robotok olvassák, de ők is már inkább csak megszokásból, hisz annyira hiányzik nekik már ez az egész mint sajtnak a kukac.
annyira régen írtam, hogy el kellett olvasnom a blogomat, hogy mi történt. úgyhogy most 1 posztban próbálom felvenni az elmúló idő fonalát és kicsit tempósan rövidre göngyölíteni, hogy mindenki tudja mi, merre, hány méter felém.
szóval big helló minden értelmes létformának az univerzumban, üdv újra itthon. nyaralásból megjöttünk már jó régen, csudálatos volt, felvettem szardíniát a “helyek, ahova emigrálni kellene” c. listámra. az egész “országról” (szigetről, de szardok lakják, akik kevés hasonlóságot mutatnak az olaszokkal, hálisten…) leginkább egy ott vásárolható póló árulkodik, melyen egy nike jelben fekvő ember alatt egy felirat áll: just do it – …. later. annyira sikerült magamévá tenni ezt a gondolatot, hogy a negyedik napon már ingatlanügynökökkel beszélgettem az esetleges letelepedéshez szükséges házak áráról.
amióta újra itthon, azóta csak a rohanás. mindenki panaszkodik – én nem fogok, mivel igazán nincs miért. annyi minden történt, de tulajdonképpen kisebb-nagyobb bosszúságokat leszámítva csudás az élet. azt mondják, hogy akinek nincs a szerelemben, annak van a kártyában, vagy akinek van a kártyában, annak nincs a szerelemben. hát nekem most a kártyában is és a szerelemben is nagyon jó minden, A továbbra is csodás teremtmény és épp kiköltözésre adtuk a fejünket a belvárosból valami zöldkerületbe (A-nak mindegy, csak legyen éjszakai járat buli utánra 
), hogy amíg nem jön a baba, maradjunk a fővárosban. (én persze titokban fúrom a főváros projektet addig is…. vagy talán nem is annyira titokban?).
továbbá az gyakori mancsaftkodásomat más vitorlásokon immáron felváltotta a kapitányi státusz (továbbá ballaszt és élelmezésvezető), ugyanis vásárlásra került egy vitorlás katamarán: vadkacsa. vadkacsa egy nacra inter 18-as osztályhajó, melyet jóbarátommal együtt vitorlázva nyomjuk(nánk…), de félek, hogy az idén már elég kevés idő fog rá jutni – főleg, hogy jelenleg mind a ketten dögrováson vagyunk. a hajót a tél folyamán kissé felújítjuk, aminek a folyamatáról valószínűleg itt a blogban is többszöri tájékoztatást fogok adni.
utószónak winstonról annyit, hogy jól van, kissé megkomolyodott, de azért nem annyira, hogy ne tegyen néha tönkre idegileg, de még mindig imádom jelenleg épp fülgyulladása van, de ez nem zavarja semmiben és a fülcseppentést kifejezetten játékosan viseli.
szóval mindenki jól van, minden a legnagyobb rendben. üdv újra itt.
keytee