csütörtök, 2007. november 29.

[23:45 CET] 

“Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés” - kezdődik egy igen jó film így. A magánéletem fordulópontjain mindig visszatérek ehhez a filmhez. De most félre a szenvedést és félre mindent. Van olyan nap amikor az ember jól érzi magát. Frissen és erősen. (ne röhögj, van ilyen…) És ez az este ilyen volt. Nagy dolgok vannak készülőben Szlarti.

 A szám: EELS - Fresh Feeling

[17:03 CET]

Érdekes, hogy napi dolgok miket képesek kihozni az emberből. Belőlem most épp egy csésze kávé… A kávé ahogy előkaparta a mélyből egy lány arcát az Elba kávézóban a múltból. A kávé legalább olyan keserű, mint annak a lányak a szíve volt aki már nem szeret, vagy szeret de nem tudja csak érzi, vagy tudja de nem érzi. Ahogy a kávé íze is elmúlik - igaz, lassan - elmúlik majd a keserűség is. De én most iszom még egyet - hisz inkább keserű legyen, mint ne érezzek semmit.

 És a zene: Feist - 1.2.3.4.

[13:11 CET]

Tegnap éjszaka hazafele… biztos voltál úgy, hogy gondoltál egy számra és egy pillanat múlva megszólalt a rádióban… velem is ez történt. A szám: Moby - Extreme Ways. Hangerő fel, ahogy ment az “I broke everything new again, Everything that I’d owned”. A mai nap erről szól.

A nap mottója: “Ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem, ’Nincsen veszély’ - mondják, csak képzelem”

A nap zenéje: Moby - Extreme Ways