[10:03 CET]
rohanásos nap van, nem nagyon tudok mit írni, időm se sincs.
viszont Lecsóék nagyszerű “új” száma kiváló.
Zene: Pál Utcai Fiúk - Legelő
Jelenleg a havi archívumot böngészed - május 2008.
[15:17 CET]
Rohadt meleg van. Nade este várnak a hűs italok! Jó társaság! Szánsájn! Heppinesz!
Mottó: “a férfi addig vadászik a nőre, mígnem a nő elejti” (japán közmondás)
[23:11 CET]
Megfogadtam, hogy a magánéletemről nem írok a blogba. Ezt most se fogom megtenni. De a lényeg, hogy elegem van. És az a sok fröccs, amit megittam, megy kifele a fejemből és ez sem jó.
Vető János tollából:
“Azt hiszem, hogy becsukom a boltot
elfogyott már minden, ami jó.
Látom a gyufa végig ég, ez is egy emlék.
Hallom, hogy a gyufa egyet sercen,
talán te is láttál már ilyet:
ezt a dolgot hívják úgy, hogy tűz
ugye jó meleg?
De most, minden elfogyott,
és rám más is várhat még itt,
és neked annyit mondhatok:
a tűz, az egy jó dolog.
Látod milyen szépen ég a város,
ezt nem oltja el egy rendelet.
Talán mégis itthon maradok,
kettesben veled.
Azt hiszem, hogy elég jó itt nálad,
finom, puha veled ez az ágy,
nem hiszem, hogy hord ez a föld még
egy másik ilyen lényt. ”
a tegnap esti koncert frenetikus volt, ahogy az elvárható volt 
erre a csodára meg a hétvégén bukkantam:
Zene: Yonderboi - Road Movie
kávé és cigaretta: a lét alkotóelemei.
[12:58 CET]
“Kedves Lakók!
Az I. emelet 4-es lakásban a következő hetekben fűtési és lakás felújítási munkákat végzünk. Az esetleges kellemetlenségekért, zajokért szíves elnézésüket kérem,”
Elkezdődött… hhhhhhaajjjjjjjj….
Este PeCsa, A Nick Cave & The Bad Seeds koncert, kiváncsian várom. Tuti jobb lesz, mint a múlt hét.
[16:48 CET]
most olyan szar minden. a kontrasztra fogom. hogy majd ha jobb lesz akkor jobban élvezzem.
“… és aztán nézni kell körül az éjszakába’ egyedül lenni kell
hogy igazi nagyot üssön a szív ha majd valaki majd átölel …”
Zene: MGMT - Time to Pretend
[22:53 CET]
Tűnik, múlik
Meg nem állni, addig menni,
Amin túl nincsen már semmi,
Semmi ami megállítson,
Se olyan ami továbbítson,
Csak úgy tűnni el…
Se pokolban, se menyországban,
Ékszer lenni dekoltázsban,
Két szemedben felragyogva,
Csillogni csak egymagamba’
És csak így múlni el…
Szemeidben múló évek,
Érzésed érzésemhez képest,
Mint fésűm minden kitört foka,
Emlékeim minden sora,
Csak úgy tűnik el…
Néma hősként néma lenni,
A sok jót ne tudja meg senki,
Búcsú helyett egy pillantást vetni,
A buli után egyedül hazamenni,
És csak úgy múlni el…
Arcodon a szeplőidben,
Mosoly fátyla, mely tovalebben,
Sós-parfüm ízű szerelem,
Minnél jobban kell nekem,
Csak úgy tűnik el…
…
[14:15 CET]
Nahhát, túl vagyunk egy hétvégén ami végre tényleg pihenéssel és barátok közt(tm) töltöttem.
A régebbi postomat ki kell javítanom, mivel nem az RTL hanem ezekszerint az Index csinált riportot velem, amit onnan tudok, hogy ma reggel 15 telefont/e-mailt/sms-t kaptam, hogy fent vagyok a videók közt, tövig lerágott körmökkel végignéztem, de hálisten az én nyilatkozatomat nem adták le, csak megjelenek pár pillanatra a videóban, szóval no para.
Film: megnéztem Takashi Miike egy régi filmjét melyre egy benzinkúton bukkantam olcsó pénzért. A film a 60-as, 70-es évek Japánjában - illetve annak egy nyomornegyedében - játszódik, ahol egy kisiskolás gyermek élete zajlik. A film brutális. 18 éven felülieknek besorolású, amit mindenképpen lelkileg kell érteni (és díjazom, hogy ilyen a film besorolása), hiszen vér túlzóan nem folyik benne, de depresszív és állatian ösztönös. Nem leírható a film, nem is kísérlem meg - nem is szokott menni a hasonló japán/koreai/kínai filmek esetében. Aki értékeli azt, ha az életet olyannak mutatják be amilyen, függetlenül, hogy közönséges, brutális, összefüggéstelen: annak kiváló alkotás. És nem a film szar. Az élet maga. Egyébként nekem tetszett.
Aztán sok munka, rohanás, kis nyugalom, aztán újra rohanás. Minden illuzió. Csak mi nem.
Mottó: “csak pillanatok a tegnapok”
Zene: Kaji Meiko - Yadokari
[15:20 CET]
Hatástalan
Próbáltam már átmenni a napos oldalra,
Mosolyt erőltetni olykor az arcomra,
Próbáltam már kikerülni a békákat az esőben
Fa alá is áltam már, viharban az erdőben.
Próbáltam megszeretni a muskátlit, mint virágot
És nem hasonlítani rohanáshoz a világot,
Próbáltam már autó helyett gyalog menni,
Kakaóval kávé helyett reggel felkelni.
Próbáltam már a szódát a borban,
Gyerekként viselkedni felnőttkorban,
Próbáltam már tükör előtt csinálni
És ünnepségen a tömeg elé kiállni.
Próbáltam már kérdést feltenni házasságban,
Választ találni nehéz válásban,
Próbáltam már részegséget keresni pohárban,
Nyugalmat találni a skizofréniában.
Próbáltam már a vasárnapi ebédet mind megenni,
Az ördöggel reggelig farkasszemet nézni,
Próbáltam már kártyából várat építeni,
A tömeggel mindig egy irányba menni.
Próbáltam zenére egyedül táncolni,
Nagy problémákon a homlokom ráncolni,
Próbáltam már mindenkinek eladni a lelkem,
Megszakadni és megosztani mással a terhem.
Próbáltam már elmondani és leírni,
Reggel nem egyedül felkelni,
Próbáltam veled és próbáltam mással,
Blöffölni a kezemben dáma-párral.
Próbáltam emlékezni a régi szép időkre,
Vasárnap délután nem gondolni a jövőre,
Próbáltam már füstben elutazni,
És gondolatban mindig veled maradni.
Próbáltam már félni az első vonalban,
Ugrálni hátúl, hogy én is halljam,
Próbáltam már szemben úszni az árral,
De félek, nem voltam az életre hatással.