[13:15 CET]
Remélem mindenkinek tetszett a tegnapi vers, majd még publikálok többet is 
De kissé más téma. Lassan (értsd jövő hét végén) neki kell állnom újdonsült lakásom felújításának, ami nem csak fárasztó, de igen költséges mutatvány is lesz. Komolyan mondom tényleg kellene egy lakásberendező-belsőtervező-kivitelező céget csinálnom(nunk) / ha olvassa az aki miatt -unk, biztonsan érteni fogja - a szerk. /, mert lassan rutinból megy. Ez a kis lakás a belváros kis szívében van, 44+7nm tömény lehetőség arra, hogy kibontakozzak. A tervek javarésze a fejemben összeállt, de egyrészt le kéne rajzolnom, másrészt meg kell keresnem az anyagokat és pontos színeket az “installációhoz”. A lakás uralkodó stílusa a japán és Zen leegyszerűsített változata, némi csúsztatással és stílus-kurvasággal (miszerint pl amerikai konyhát építek bele a hely hiánya miatt, melytől minden lesz a stílus csak nem japán-Zen).
De első körben megfogom(-juk a munkásemberekkel) és a külső ablakkal kinyomjuk a belső ablakkon a lakás teljes tartalmát, fürdővel, burkolatokkal és nyílászárókkal együtt, úgy ahogy van. Megvan annak is a bája, ha olyan lakást építhetsz amilyet szeretnél, bár minden döntést egyedül kell meghoznod és nincs aki lebasszon, ha nem passzent az ajtó zára vagy aki megsimogasson, hogy ügyes vagy.
A lényeg, hogy bármennyire is szeretnék unatkozni, megint nem fog sikerülni pár hónapig.
A másik lényeg, hogy most nagyon dolgoznom kéne és nem blogot írni, mert honlap délután munka-átadásom lesz és ha úgy állok az ügyfél elé, hogy rebegtetem a szempilláimat, nem biztos, hogy elég vonzó lesz ahhoz, hogy nem küldjön el az őseimhez az Uralon túlra.
Mottó: “jelszót ha mormolok, gyengülnek gátlásaim…”