[22:09 CET]
erősnek kell lennem…. nem szabad írnom. semmmit. sms, e-mail: tabu. basszus. nem lehet így semmit csinálni, hogy mindig te jársz a fejemben. elmegyek és iszom valami bársonyost.
Jelenleg a havi archívumot böngészed - június 2008.
[21:02 CET]
nemrég beszélgettem valakivel a rohanó világról, az elvesztett felnőtt-tudatról is egy csomó ilyen baromságról. aztán eszembejutott ez a beszélgetés a minap, sőt emlékeztem én egy régi versemre, mintha lenne… hát íme meglelém versemet:
modern felnőttkor
ébredsz, óra elemmel,
kelj és öltözz fel,
kávé porból,
kinőttél abból a korból,
mikor csak kakaó kell.
mobil a kézben,
a taxi már készen,
liftben földszinti álmok,
hitelkártyán számok
minden itt van ami kell.
ledek villognak,
övek oldódnak,
a pohár műanyag
pezsgő, turbulens, ingatag,
ettől hánynod kell.
polisztirol függőség,
hahótázó közönség,
színes LCD-ben nézed,
milyen a való élet,
titokban pedig az kell.
esti fények a városban,
gyorsan kéred, papírban,
marhaús, duplasajt, sonka
porcelán foggal nézed mi az oka,
miért is ez kell.
zuhany, az éjjel eleven,
gumi ízű szerelem,
pihent teste elgyötör,
az ifjúkori gyönyör,
meghallt, temetned kell.
hát így vónánk ma estére. holnaptól szebb napok jönnek, de még messze az éjszaka… tyuhéjj
[12:26 CET]
“Bársonyba csomagol az alkohol,
Valami bennem rosszat szimatol,
Épp nem egészen állok készen arra,
Ahogy a lelkem felkavarja,
Mikor visszatér belém keserűn, halkan, lassan az Én,
Aztán ruhástól alszom és a ropimat tartom,
Úgy fordul alattam a Föld…”
[06:15 CET]
ma kissé korán jöttem be. sok maradt az utolsó napra. és elég labilis a munkakedvem. kérek mindenkit ma hagyjanak és ne bántsanak. holnaptól vége a munkának. majd bántsatok akkor.
“Baby, I’ve been waiting,
I’ve been waiting
Night and day
I didn’t see the time,
I waited half my life away
There were lots of invitations
And I know you sent me some,
But I was waiting
For the miracle,
For the miracle to come
I know you really loved me
but, you see,
my hands were tied
I know it must have hurt you,
it must have hurt your pride
to have to stand
beneath my window
with your bugle
and your drum,
and me I’m up there waiting
for the miracle,
for the miracle to come
Ah I don’t believe you’d like it,
You wouldn’t like it here
There ain’t no entertainment
and the judgements are severe
The Maestro says it’s Mozart
but it sounds like bubble gum
when you’re waiting
for the miracle,
for the miracle to come
Waiting for the miracle
There’s nothing left to do
I haven’t been this happy
since the end of World War II
Nothing left to do
when you know
that you’ve been taken
Nothing left to do
when you’re begging for a crumb
Nothing left to do
when you’ve got to go on waiting
waiting for the miracle to come
I dreamed about you, baby
It was just the other night
Most of you was naked
Ah but some of you was light
The sands of time were falling
from your fingers and your thumb,
and you were waiting
for the miracle,
for the miracle to come
Ah baby, let’s get married,
We’ve been alone too long
Let’s be alone together
Let’s see if we’re that strong
Yeah let’s do something crazy,
Something absolutely wrong
While we’re waiting
For the miracle,
for the miracle to come
Nothing left to do …
When you’ve fallen
on the highway
and you’re lying
in the rain,
and they ask you
how you’re doing
of course you’ll say
you can’t complain –
If you’re squeezed
for information,
that’s when you’ve got to
play it dumb:
You just say
you’re out there waiting
for the miracle,
for the miracle to come
Ah baby, let’s get married,
We’ve been alone too long…”
Zene: Leonard Cohen - Waiting For The Miracle
hiányzol.
[11:05 CET]
… beléd is gouranga, mondtam a krisnás lánynak az utcán. nevetett. és kérdeztem tőle miért akarja, hogy én boldog legyek, egy ilyen másnapos fejjel a boldogság elég relatív: kilátok a szemem helyén lévő két lőrésnyi ablakon, a kávé lassan oldódik a véremben és a két pogácsa próbálja stabilizálni a talajt a hasamban. adott egy papírt, hogy látogassam meg őket: mondtam neki, hogy amíg ti itt lenn nyomtátok a “hare krisna” számot én épp új rémálmot találtam magamnak az éjszaka, úgyhogy most ezzel álmodok pár évig, amíg reggel már nem leszek totál zilált. ezen is nevetett, boldognak látszott és örültem, hogy megnevettettem. mint minden ember, ő is szép volt ahogy mosolyog. aztán felajánlottam, hogy elmegyek a bass-gitárért és nyomhatnánk a hare krisna alapra valami trip-hop-ot, mert épp olyan lassú tempóban ver a szívem, de mondta, hogy a banda csak ezt az egy számot tudja és nem tudnak jól imprózni. mondtam kár. és suhantam tova.
szép napot minden kedves hallgatónak.
És egy kis trip-hop magunknak: Tricky - Evolution Revolution Love
[00:02 CET]
hogy mit érzek és hova tartok, az rám tartozik. hogy mit osztok meg veletek, az megint más. ha akarom, szenvedni láttok, ha akarom, boldognak: ez az én fegyverem, ez a hatalmam felettetek. a zene elárul mindent - mondhatnátok - de nem így van. a zene azt árulja el amit el akarok árulni. “minden mondatra emlékszel és minden mondatod telitalálat.” ha akarom, holnap rámsüt a nap, ha akarom elborul az ég - mindenki hatalma ez, mindenkié aki figyel és lát. és itt vagyok, figyelek, látok. figyelek. fontos ez és fontos az is, hogy mit. látom, hogy emberek elmúlnak, kifordulnak, kihasználnak, megaláznak, szeretnek, aggódnak, akarnak és nem akarnak. minden élet összefügg és mindenkivel kapcsolatban állok. minden amit látsz én vagyok és minden te vagy amit látok. hogy miért van ez és miért írom le? egyszerű. részeg vagyok. és igazságos. őszinte. magamat is csak ritkán csapom be. de megbüntetem magam, vagy valaki megteszi, ha akarom, ha nem. isten mindenkiben ott van, mindenki megbűntethet - isten büntet általuk. magam által. egy az isten. vagy egyse.
“Hogy van-e Isten vagy nincsen,
Hogy te hiszel vagy nem hiszel benne,
Az mindegy, de az életed arra van,
Hogy úgy éld le, mintha lenne.
Egy az Isten, vagy egy sem.
De azért mindenki szeresse.
Lépj be úgy, mintha bent volna,
Ha netán belépsz egy templomba.”
nehéz másnak lenni úgy, hogy közben azzal tűnsz ki, hogy más vagy, de attól vagy más, hogy kitűnsz. de nem akarsz kitűnni. te azt akarod, hogy megértsenek, azt akarod, hogy megértsd a másikat és boldog légy és egyszerűbb. de mégis mindenki bonyolultnak lát, pedig se bonyolult nem vagy, sem okos. egyszerűen ilyen. aki így nem szeret, az nem fog szeretni soha. nincs idő, nincs határidő, nincs egyszer majd. ha nem szeret, nem fog szeretni. aki mellébeszél kételkedik. aki kételkedik nem szeret, nem hisz és nem bízik. aki nem hisz, halott. a halottakat el kell temetni. mégha nehéz is a búcsúzás és mégha nagyon-nagyon szeretted is. a halottak a múlt, a múltban élők nem reménykednek, a múltban élők keserűek, a múltban élők maguk a MÚLT. mindenki felébred egyszer, előbb-utóbb. ha sokat alszol, nehéz az ébredés és kótyagos leszel sokáig. ennyi baromsáot összehoradni, életem… hogy én alszom-e, hogy akárki mit lát, mit csinálok, úgysem érti. sok év alatt hagytam, hogy sok ember úgy lásson, ahogy akartam, hogy lásson. jól sikerült: jól csináltam. soha nem akartam kibújni ebből a álarcból, de azthiszem kipukkadok, ha nem teszem meg. elegem van belőletek emberek, elegem van, hogy kihasználtok, akartok és én nem akarlak benneteket. és ha kell elmegyek. de nem kell. van erőm, több, mint bennetek összesen és több, hogy mindenkivel megvívjam a harcot, legnagyobb fegyverem, a NEM. nem tehettek semmit, elhagytok? nem vártok? nem szerettek? eddig sem tettétek. csak hittem, hogy igen. tudtam. csak nem sejtettem. mindenki akar belőlem egy darabot, de nincs már ami darab. csak az egész van. hogy azt kinek adom: azt én döntöm el, nem ti helyettem. kellene mi? ezt soha nem adom oda, mert kell. soha senkinek, csak akinek akarom. neki viszont akkor is, ha nem kell. és akkor ha elveszik, nembaj. legalább nem kényszerű az élet. nem vagyok lepke, aki mindegy mi az, csak világítson az északában és odarepül. ha valaki őszintén sikolt, soha nem hallja meg senki. nincs senkinek füle. akinek van: hallgat. hallgat, mert ő nem tud mit mondani. úgysem érteném. látja, hogy rejtegetem, látja, hogy tudom, de neki ez elég. látja a folyamatot és neki több nem kell. tudja hol leszek holnap, mégha én nem is tudom. itt leszek. itt leszek addig amíg itt kell lennem. és csak magam miatt. nincs az többé aki megérdemel, csak az akit szeretek és viszont szeret. írhatok verseket, írhatok zagyva szövegeket, egy csak a jéghegy csúcsa. jó móka, hogy leírod, ismeretlenül, bele a nagyvilágba. valószínűleg bolondnak tartasz akárki is vagy. de soha nem tudhatod meg, hogy ki van a rácson innen és ki odaát. mert te csak a rácsot látod. próbálj meg futni egy kört a szabadban és rájössz melyik oldalon állsz. én ott várlak a hot-dog árusnál, rendelek neked egy kólát és majd nézzük a madarakat, ahogy elkapják a kiflivéget.
fáziskésésben vagyok magammal. én vagyok az aláírás a festményen, de festmény már rég készen van. bárki lehet ilyen. te is és ő is. nem feltétlen vagy halott, lehet, hogy csak alszol. lehet, hogy én aludtam és álmodom az egészet? eszembe jut egy vers gyerekkoromból. igaz lehet. rád is rám is. akárkire. túlvagyok, hogy véleményt mondjak. ezek a gondolataim. nem kritizálok, figyelek. elfogadok. látok. ha te is álarcot mutatsz, azt látom. mosolygok: te nem lehetsz ez. de te sem hiszed el nekem. én sem hihetem el. ha elhinném: halott lennék én is, vagy alszom ismét. a vers:
“Kétezer évvel ezelõtt Dzsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy õ Dzsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,
most nem tudom, – folytatta eltûnõdve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -
Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi!
Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! –
Õ mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –
Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény
azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke õt és mindhármunkat én.”
jóéjt.
csá.
[17:52 CET]
ha zavartan a poharam mögé bújok, ha meglátlak az utcán: akkor is látom, mennyire szép vagy.
[11:18 CET]
Sajnos ma temetésre megyek. Utálom. Ez van. Több szar mára már nem kell, elég lesz ez. És van egy vers is.
Te voltál
Tág pupillámon remegő hibrid álmot láttam
Neon fényben zenére, tömeg közepén álltam.
Rémlik nemet mondtam egy ellenkező nemre,
Te voltál ott igen, neked mondtam, mondtam csak egyre.
Lelked remegett, elvesztette az eszedet,
Utána megcsókoltam és moziba vittem a testedet.
Ügyetlen veszélyes üvegfújás, láttuk az életünk,
Te voltál ott igen, forró és gyönyörű, velem együtt.
Még egy slukk és egy korty, kukorica, kóla,
Lassan vége a filmnek és nézzük, hogy csak ennyi volna
Befonom a hajad, hogy legyél olyan ahogy szeretlek,
Te voltál ott igen, fonott hajjal, ahogy soha nem felejtelek.
[09:17 CET]
mostantól szabad teret kapott a tudatosság, miszerint “tudatos ember, zsebébe kender, autó helyett menj gyalog”. keddig nincs kocsim. barátoknak kölcsönadva. winston várat magára.
éhes vagyok. pedig még fel sem ébredtem.
mocsok földi örömök. éhség betegség
“Az arcod felém tartod
És hervadni kezdjük az éjszakát,
Mikor az ingem nadrágomba tűrtem,
Aztán véletlen nálad éberdtem…
Rég volt…
De most a képernyőből a fény
Szoborrá ragaszt könnyedén,
Fakó bőrömmel valahol
Valaki egy fiókba betol,
Letölthető magányomra vagyok rányomva…
Rég volt…
Önmagukból is kifordult napok,
A hátatokon lovagolok el,
A saját sörömbe hamuzok,
Itt, a fiókban úgysem érdekel.
Portakaró régi fotón ül az óra,
Füstöt sóhajt a fény,
Túl nagy a csend, költözéskor elveszek odabent,
Túl nagy a csend, túl nagy a csend…
Rég volt…”
[12:39 CET]
“Jó, hogy itt vagy és én is itt vagyok,
Klasszul ragyognak a csillagok.
Jó, hogy nem vagy itt és hiányzol nekem,
Nem vagyok rosszul, mert jó nekem.
Furcsa megunni, hogy várjalak.
Már jó régen nem láttalak.
Ha itt vagy, akkor is keresnek.
Jó, hogy ennyien szeretnek.”
furcsa, hogy mindenki megdöbben rajta, ha velem beszél. nem érnek el, kérdezik mi van velem, megbolondultam vagy mi a fene. pedig nem, épp, hogy eddig voltam bolond. továbbá felesleges megbolondulni csak azért, hogy megóvd magad az őrülettől.
ollé.
Zene: Moby - Raining again