Jelenleg a havi archívumot böngészed - július 2008.
[12:38 CET]
jajj annyi dolgom van folyamatosan, hogy nincs rád időm drága blogom.
“Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én kitalálónak
S nem is születtem rossznak vagy jónak,
De kedves, gyűlölt
Hiábavalónak.
Akarsz maradni?
Én, jaj-jaj, hisz alig tudok adni,
Igérni tudok és megfogadni,
De beváltani?
Inkább elszaladni.
Téged szeretlek,
Hogy Te szeretsz, nem is olyan fontos:
Két ember s mind a kettő bolondos.
Mi lesz velünk, majd eldönti talán
A Sors, e bölcs, gondos.”
kósza sugár…
látod nyina, múlik már.
Zene: ma a csend ölel, a szeretet áld.
[09:11 CET]
irány pöst.
“Simogat a hajnal, simogat a kezed
Szeretem a szád és szeretem a szemed!
Aki bújt, aki nem, karomban ébred
Az álomból egy másik
Szerelem a neved, szerelem a neved!
Eleven a káosz, zavaros a fejed,
Cserepes a szád és szomorú a szemed!
Aki múlt, aki nem, legyekkel ébred
Az álomból egy nagy óriás,
Szeret a halál, mert szerelem a neved!”
Zene: Quimby - A vascsöves
[11:07 CET]
hiába várom még mindig, hogy írj vagy hívj…
“Szomorú vasárnap száz fehér virággal
Vártalak kedvesem templomi imával
Álmokat kergető vasárnap délelőtt
Bánatom hintaja nélküled visszajött
Azóta szomorú mindig a vasárnap
Könny csak az italom kenyerem a bánat…
Szomorú vasárnap
Utolsó vasárnap kedvesem gyere el
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel
Akkor is virág vár, virág és - koporsó
Virágos fák alatt utam az utolsó
Nyitva lesz szemem hogy még egyszer lássalak
Ne félj a szememtől holtan is áldalak…
Utolsó vasárnap”
[08:23 CET]
ennyire nem lehetek másnapos. atyaég. inkább még aznapos vagyok. pfff….
Zene: Kalmár Pál - Az egyiknek sikerül, a másiknak nem
ma hajnal óta ilyen nóták dübörögnek az agyamban
[12:50 CET]
eltelt pár nap az utolsó post óta. hát nem tudok mit mondani, igazán. nem azért, mert nincs mit, mert van annyi, hogy jajj. szóval csütörtök-péntek lakásfelújítás, péntek éjszaka rockmaratonon sofőrködtem, ismét tankcsapda koncerten voltam, kemény volt nagyon. lassan beleszeretek a tankcsapdába.
szombat úgy volt szar ahogy volt. komplette, az egész. kivéve az estét és az éjszakát, ami borzasztóan furcsa, fellini filmbe illő volt, néha én is meglepődök, hogy az élet milyen dolgokat produkál. egész napomat a múltban töltöttem - nem önként, hanem segítettek - pedig nem akartam, nem akarom, lezártam. sokat mondom, hogy a számlát egyszer benyújtják, de kezdem úgy érezni, hogy nálam vastagon fogott az a toll, mielőtt kihozták, továbbá egy úr a pokolban is úr, szóval én még mondtam a pincérnek, kerekítse felfele, semmi se drága. de már történhetne kicsit valami igazán jó is. olyan az életem, mint egy japán művészfilm, amiben nem beszél senki, nem történik látszólag semmi, de mozdulatok, érintések, és el-elejtett szavaknak olyan súlya van, hogy beleborzongok. furcsa játékszer vagyok valami nyomoronc táblán.
vasárnap délben kelés, macskadorombolás, “reggeli”, utána balatonsound. hát mit mondjak na. anima egy kalap szar lett, nem is értem kik azok a színpadon, mert már a régi arcokból senki nem maradt, carbonfools remek volt, de fatboy slim olyan kemény trancet nyomott, hogy épeszű ember valami szintetikus cucc nélkül nem viselte el hosszú távon. óóó…
volt egyszer régen egy pólom, diszkréten a hátára írva, apró betűkkel: “money maker, heart breaker.” sokat gondolkodtam, hogy most milyen póló felirat kellene, ha hordanék ilyet, és valami ilyesmi jutott az eszembe: “money spender, love pretender”. illetve egy bárban egy lány azt mondta nekem: gyenge vagy, túl sok érzelem. mondtam, nem az érzelmek hiánya tesz erőssé édes és nem is az, ha keménynek mutatod magad. szóval akkor a pólón inkább: “smoker, joker, lover, breaker.” egész hétvégén egy dal mászott a fejembe és nem akart kimenni: “Szívemre ül és nagyot sóhajt a félhomály, Fülembe dorombol, ami volt, Végül csak táncol majd, aki erre jár, És PEZ-emmel kezében kapcsol a Vég…”
na de minden rosszat valami jó követ. MINDEN rendben LESZ.
ponyva
Tested éjszakai sziluettjébe a reggeli fény életet lehel
Az ablakon át becsorog a nap és dorombol: kelj fel.
Kecses vállad csodálom, hozzádérek lágyan és érzem
A pillanat megborzong: ejj, mennyi szépség egy kézen.
Öntudatlanul hozzámbújsz és ölelsz olyan mohón
Mint gyermekként ölelted azt ki segített minden bajodon.
Szeretlek. Tudod jól. Ha egyszer sikerül, nagyon tudok szeretni.
Visszaölellek és megrezdülsz: így szoktál rosszat álmodni.
Rossz álom az egész élet, s benne az álom szép halál
Furcsa szerelmünk elolvad és a reggel már semmit nem talál.
Zene: tape underground - SAD
fejvesztve kutatom Őt.
Zene: Quimby - Unom
[08:38 CET]
készül a lakás, felgyorsulnak az események… tegnap nyakamba vettem a nagyvárost, vásárolgattam végre pár nyári ruhát a barátokkal, ikeáztam a lakásban, miegymás. zara, h&m, peek & cloppenburg, hilfiger. most ismét kisvárosom kávéteraszán gondolkodom, hogy lesz a mai nap. az idő meg megold mindent, mondják. valamit segít, de akkor is ugyanazt érzem, mint eddig, mégha bolondnak is tart mindenki.
tegnap reggel szakállnyírás közben tönkrement a szakállnyíróm és félig megnyírva úgy döntöttem a tükör előtt, megborotválkozom teljesen. borzasztó érzés így csupaszon. a mai program: szakállnövesztés minél sebesebben… reggel úgy ébredtem, hogy egy macska odatolta az orrát a homlokomhoz és dorombolt. sokkal jobb, mint egy ébresztőóra.
az imént szembejött velem egy régi ismerős, de nem akart megismerni. hmm… emberek, akik semmiről nem tudnak semmit.
szép napot nektek
[07:09 CET]
de engem ez cseppet sem érdekel… ismét a kávézóteraszon nézem a népem, hogy megy dolgozni és a kávé után én is elmegyek és pepecselek valamit, hogy ne érezzem magam szarul, amiért semmit nem csinálok.
nekem valami ősöm, vagy ezelőtti megtestesülésem vagy valami üregi nyúl volt, vagy egy komplett szarvascsorda, mert bennem zsigerből bennem van a menekülés… egyik reggel tévedésből felugrok a saját lakásomban, összecsomagolok és lelépek. mégilyet. pedig nincsen veszély, tudom. vigyáztok rám. de ez az álmatlanság honnan?…
sercen
hajnali ravatal, reggelre meghalok,
meghal mindenem, minden mit itthagyok,
sercenő gyufaszál, a füst a reggelem,
felsebzi ujjamat, egy csepp vér még megpihen
éjszakám látomás, démonok szerteszét,
képzelt szellemek feszítenek szét,
az én életem, éled helyettem
kiszenvedt árulás, itt fekeszel mellettem.
lassan felkelek, rezzenő napsugár
tudod, hogy elmegyek, de a holnap visszavár
a kávé a kezemben, lágy csókot lehel
zuhany símogat, most senki nem figyel
tudatlan lélekkel, öntudat testemben,
kilépve elveszek, nem vagy már mellettem,
ez a város temető, jövője alkonyat,
ma reggel eltemettem újra egy halottat.
Zene: Faithless - Insomnia
