[13:59 CET]
vannak módjai a túlélésnek. az egyik módja, ha elkezded az agyadba kántálni, hogy gyűlölöd a másikat és ha sikerül megutálni, már nem is hiányzik. és aztán egyszer meglátod az utcán és a gyűlölet szertefoszlik. és eddig bántani akartad, hisz “gyűlölted”, de amint látod, megölelni szeretnéd és csókolni.
nem lehet, hogy tényleg az van amit látsz? néha az orrunk előtt van és nem akarjuk látni. kerülgetjük, próbálunk mindig másfele nézni, és nem észrevenni. aztán egyszercsak nekünkjön, vagy kikerüljük és utána nem lesz mit fürkészni a látómezőn. elveszett az. saját magam bántom megint, és semmi értelme nincs. az élet ilyen és semmit nem tehetünk ellene. ha meggörbülök sem tudom helyrehozni a múltat. a jövőre meg ezekszerint senki sem kiváncsi.