[12:50 CET]
eltelt pár nap az utolsó post óta. hát nem tudok mit mondani, igazán. nem azért, mert nincs mit, mert van annyi, hogy jajj. szóval csütörtök-péntek lakásfelújítás, péntek éjszaka rockmaratonon sofőrködtem, ismét tankcsapda koncerten voltam, kemény volt nagyon. lassan beleszeretek a tankcsapdába.
szombat úgy volt szar ahogy volt. komplette, az egész. kivéve az estét és az éjszakát, ami borzasztóan furcsa, fellini filmbe illő volt, néha én is meglepődök, hogy az élet milyen dolgokat produkál. egész napomat a múltban töltöttem - nem önként, hanem segítettek - pedig nem akartam, nem akarom, lezártam. sokat mondom, hogy a számlát egyszer benyújtják, de kezdem úgy érezni, hogy nálam vastagon fogott az a toll, mielőtt kihozták, továbbá egy úr a pokolban is úr, szóval én még mondtam a pincérnek, kerekítse felfele, semmi se drága. de már történhetne kicsit valami igazán jó is. olyan az életem, mint egy japán művészfilm, amiben nem beszél senki, nem történik látszólag semmi, de mozdulatok, érintések, és el-elejtett szavaknak olyan súlya van, hogy beleborzongok. furcsa játékszer vagyok valami nyomoronc táblán.
vasárnap délben kelés, macskadorombolás, “reggeli”, utána balatonsound. hát mit mondjak na. anima egy kalap szar lett, nem is értem kik azok a színpadon, mert már a régi arcokból senki nem maradt, carbonfools remek volt, de fatboy slim olyan kemény trancet nyomott, hogy épeszű ember valami szintetikus cucc nélkül nem viselte el hosszú távon. óóó…
volt egyszer régen egy pólom, diszkréten a hátára írva, apró betűkkel: “money maker, heart breaker.” sokat gondolkodtam, hogy most milyen póló felirat kellene, ha hordanék ilyet, és valami ilyesmi jutott az eszembe: “money spender, love pretender”. illetve egy bárban egy lány azt mondta nekem: gyenge vagy, túl sok érzelem. mondtam, nem az érzelmek hiánya tesz erőssé édes és nem is az, ha keménynek mutatod magad. szóval akkor a pólón inkább: “smoker, joker, lover, breaker.” egész hétvégén egy dal mászott a fejembe és nem akart kimenni: “Szívemre ül és nagyot sóhajt a félhomály, Fülembe dorombol, ami volt, Végül csak táncol majd, aki erre jár, És PEZ-emmel kezében kapcsol a Vég…”
na de minden rosszat valami jó követ. MINDEN rendben LESZ.
ponyva
Tested éjszakai sziluettjébe a reggeli fény életet lehel
Az ablakon át becsorog a nap és dorombol: kelj fel.
Kecses vállad csodálom, hozzádérek lágyan és érzem
A pillanat megborzong: ejj, mennyi szépség egy kézen.
Öntudatlanul hozzámbújsz és ölelsz olyan mohón
Mint gyermekként ölelted azt ki segített minden bajodon.
Szeretlek. Tudod jól. Ha egyszer sikerül, nagyon tudok szeretni.
Visszaölellek és megrezdülsz: így szoktál rosszat álmodni.
Rossz álom az egész élet, s benne az álom szép halál
Furcsa szerelmünk elolvad és a reggel már semmit nem talál.
Zene: tape underground - SAD