július 2008

[13:14 CET]

az elmúlt pár nap csak bolondozás, kalandozás. jó. és végre pihentem is egy nagyot. jóreggelt.

“Szemembe ásít a nap,
Hátamra mászik a hold,
Fülembe szél dalolt,
Tusfürdő ízű teste volt…
Puha arccal az ablakon,
Lehellet-fátyolos oltalom,
Kacsintok és tévedésből önmagam is elhagyom.
Öltözni kéne már,
Jön az első napsugár,
Némaság, ma szép legyél,
Csak Bolondozás, Kalandozás…
Halkan elköszön,
Holnap már messze jár,
A hegyeken áthajol,
Délután vízre száll,.
Lepke szárnyain kátrány folt tévedés,
Ha megunja, este tíz felé továbbkapcsol,
És feliratozva, delfinek szárnyait fogja meg,
Vattacukor változás,
Csak Bolondozás, Kalandozás…”

Zene, ez is volt már egyszer rég, de pénteken este erre buliztunk: Ray Charles - Hit The Road Jack!

[07:45 CET]

…. itt élni nem rossz és, itt élni nem jó. osztályon felüli elmeosztály, a félelem bére, csak ennyi, a legjobból a legtöbb kell, de ez is jobb, mint a semmi…

itt ülök a főtéren egy kávézóban, túróspogácsás kávéval nézem az embereket a teraszról, ahogy mennek, sietnek munkába. szeretem ezt a várost. egy ideig ittmaradok.

Zene voltmár asszem, de csepegő esőben nem jut más eszembe, így reggel: Crowded House - Weather With You

[13:46 CET]

na megyek és nekiállok megépíteni a kanapémat.

íme a fürdőszobacsempém:

http://www.iberoalcorense.com/

luminaire

[08:46 CET]

jó, hogy van olyan hely, ahol otthon vagyok, ha megyek, olyan, mintha haza érnék. van fogkefém és helyem az ágyban. köszönöm nektek.

köszönöm a verset is, magamraveszem.

“Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok.

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: ,,Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.”

Kipling

Zene: Jefferson Airplane - Somebody To Love

[15:05 CET]

“amíg tekerek egy cigit, az is kétperc”

[09:03 CET]

ezt a mondatot Lovasi nekem is írta sose hiszem el, hogy szép az élet, pedig az! ma reggel ahogy a napfelkeltét néztem a balatonon, zenét hallgattam és kisimultak a ráncaim, mosolyogtam a tegnapi beszélgetésemen a barátaimmal, és a hajnalban kapott bíztató sms-ek nagyon jó helyre mentek. Meglep néha, mennyien vannak körülöttem, akik ugranak és elkapnak ha azt látják, dőlök. A legkülönfélébb szituációkban szereztem barátokat.

tegnap este fröccs és pálinka közben megemlékeztünk egy kis kocsmában Freddyről, a legnagyobb zenészről, hisz mindegy, milyen zenét szeretsz, milyen ember vagy: ez betalál. hihetetlen. a mai napi zenét neki ajánlom: nagy helló neked ember.

Zene: Queen - These Are The Days of Our Lives

[13:59 CET]

vannak módjai a túlélésnek. az egyik módja, ha elkezded az agyadba kántálni, hogy gyűlölöd a másikat és ha sikerül megutálni, már nem is hiányzik. és aztán egyszer meglátod az utcán és a gyűlölet szertefoszlik. és eddig bántani akartad, hisz “gyűlölted”, de amint látod, megölelni szeretnéd és csókolni.

nem lehet, hogy tényleg az van amit látsz? néha az orrunk előtt van és nem akarjuk látni. kerülgetjük, próbálunk mindig másfele nézni, és nem észrevenni. aztán egyszercsak nekünkjön, vagy kikerüljük és utána nem lesz mit fürkészni a látómezőn. elveszett az. saját magam bántom megint, és semmi értelme nincs. az élet ilyen és semmit nem tehetünk ellene. ha meggörbülök sem tudom helyrehozni a múltat. a jövőre meg ezekszerint senki sem kiváncsi.

[08:02 CET]

“Minden panasz elhangzott már.
- Minden panaszt orvosoltunk…
Minden szörnyűség megtörtént.
- Mindent előre megjósoltunk…
Minden válasz elhangzott már.
- Egyetlen kérdést sem ismerünk,
Mi lesz velünk…?

Hogyan legyünk boldogok?
- Nem tudja senki.
Hogyan legyünk boldogok?
- Nem tart vissza semmi.
Hogyan legyünk boldogok?
- Nem ez a kérdés.
Boldognak lenni
Nem valódi érzés.”

Zene: Portishead - Seven Months