[14:37 CET]
winston kifeküdt napozni és álmában galambokat kerget a téren. én itt ülök és próbálok előrébb jutni a határidőkkel, de nagyon nehezen megy.
idebent is és odakint is: ismét egyedül.
Zene: Regina Spektor - Better
Jelenleg a havi archívumot böngészed - szeptember 2008.
[12:55 CET]
ez a kanapém már-már majdnem készen…
[10:12 CET]
szeretem, hogy ahogy reggel, a hidegben sétálunk, a levelek zizegnek, winnie hajtja a galambokat. ilyenkor mindig elsétálunk egy közeli óvoda mellé ahol a gyerekek játszanak és zsibonganak az udvaron. szeretem a gyerekzsivajt. megnyugtat. ha kinyitom az ablakot idehallatszanak, csak megfagyok 
rengeteg kuka van. minden kuka környéke tele van szeméttel. ez azért van, mert kitúrják az emberek. figyelem őket látom, hogy nem csak hajléktalanok, hanem rendesen öltözött, viszonylag ápolt emberek is turkálnak bele a szemétbe. ennek két oka van amin érdekes elgondolkodnom. az első, hogy a dübörgő gazdaságban egyre több embert taposott bele az élet ebbe a “tevékenységbe”, megkeresve vagy kiegészítve ezzel a havi “bevételt”. a másik, hogy nem lennének ennyien, ha nem lenne valami a kukákban amit lehet hasznosítani. sok mindent kidobunk. túl sok mindent.
kardigánban, kávéval és némi reggelivel, nekiállok a mai hosszú napnak. egész nap itthon maradok. túlontúl begubóztam. olyan vagyok, mint egy remete aki néha kilép a virtuális valóságába, hogy pénzt keressen aztán visszajön a vackába, hogy élvezze a nyugalmat és várja a vendégeket vagy a barátokat. szeretem, ha jön valaki.
Zene: Kistehén Tánczenekar - Elviszi a szél
(ennek a számnak az eredetiét már mutattam.)
[19:35 CET]
ez a hétvége is lassan eltelik. bármennyire is dolgoznom kellett volna, sajnos nem tudtam, a lakásban lévő dolgokat kellett megcsinálnom - egész sokat haladtam.
winnie újabb harci sérülést szerzett, ismét egy darázstól. jelenleg is folyik a nyála és próbál ülve aludni, de mindig mikor leesik a feje, a szájához ér a föld és fáj neki. nagyon sajnálom. olyan rossz, hogy nem tudok mit csinálni. magnéziumot próbáltam pumpálni bele, de nincs kapszula, hogy beadjam neki, a vízébe meg nem iszik annyit. jólvan, lassan elmúlik.
találtam egy 1940-ben gyártott szódáspalackot. elgondolkodtam, hogy az a palack átélte a háborút, csak állt a polcon némán amikor hullottak a bombák, vagy épp a katonák ittak belőle. most pedig a konyhaszekrényemen landolt. nagyon-nagyon furcsa közel 70 év volt.
lassan berakom a shogun orgyilkosa című klasszikust és próbálom winnie úgy az ölemben altatni, hogy ne fájjon a szája. szép vasárnap este van. iszok is valamit.
nem baj, ha belátjuk, hogy hibáztunk és megfordulunk és kijavítjuk. ettől vagyunk emberek.
jóéjt.
Zene: Queen- Under Pressure
És egy esti ballada
Müller Péter Sziámi - A férfi meg a nő
“Kialszik a villany és a nő elillan
A sötétség leple alatt
A férfi nem tudja hogy mit vitt magával
De mégis inkább fekve marad
A nő a folyosón rohan végig
A kabátja beakad és elhasad
A férfi sejti, kétségbe ejti
Szaladna a nő után, de nem szalad
A nő most egy téves buszra száll föl
És leugrani már nem lehet
A férfi az ágyban duzzog magában
A nő egy csomagot rejteget
Úgy látszik, sötét az egész város
A nő most egy hídon ment át
A férfi az éjjeliszekrényen közben
Kitapogatja a gyertyát
Botorkál a nő a folyóparton
A híd alatt valaki várja
Nem akit ő vár, hanem valaki más
A férfinak nincs gyufája
A nőt elgáncsolják egy kihalt telken
A férfi érzi, hogy gáz van
Az órájára pillant, átkozza a villanyt
De a nőn már át is mentek hárman
Valahogy összekapja magát a nő
Térden állva kóstolja a levegőt
A férfi az ágyban arra gondol
Hogy ki kéne mosni a lepedőt
Mocskos a világ - gondolja később
Hát akkor ő sem fog mosni mától
A nő egy tükörben meglátja magát
És holtra rémül magától
Úgy látszik vége az áramszünetnek
Az egész nem volt egy óra
A férfi végre cigire gyújt
A nő visszatekint a folyóra
A férfi most egy dalt ír a nőnek
Már kinn is van az ágyból és a gépét veri
És azt hiszi, hogy ettől ő most very-very
Very-very…
Most fölnéz és látja, hogy az ajtó tárva
De a nő csak áll és hallgat
A férfi a gépelést abbahagyja
Úgy látszik, vége a dalnak
Kihúzza a gépből, nyújtja a nőnek
De a nő, az nem nyúl érte
Erre a férfi inkább felolvassa
Bár a nőnek még remeg a térde
Egy rövidzárlat néha mindent megold
- Gondolja magában a férfi
Fidibuszt csinál a nő a dalból
És közben nem pont ugyanazt érzi
A férfi erre semmit se reagál
Örül a megkerült kincsnek
És a nő már majdnem de aztán mégsem kiabál
Csak, amit elvitt, az már nincs meg”
[20:18 CET]
az idő az ellenségünk. öregszünk. minden nap, ha a tükörbe nézünk azt látjuk, hogy nem a tegnapi arc néz vissza. és mégis. most úgy érzem az idő a barátom. nekem dolgozik. most úgy telik, ahogy telnie kell.
[15:18 CET]
gyűjtve az értékes japán filmeket, kivettem a kölcsönzőből délelőtt egy filmet, címe: Fehér Sárkány - Vörös Tigris. Amikor hazaértem ledobtam az asztalra és örülök, hogy nem jött vendégem és mondjuk nem nézett rá az asztalra, hogy hú, milyen film…. mert amikor most nemrég kibontottam, gondolván berakom, a DVD lemezen ez állt: “Öreg kurvák, vén picsák”. (idézni csak pontosan). természetesen a dvd felülelén jelenetek voltak a filmből, ahogy egy 50+-es nő egy méretes farkat tart a szájában. A sors fintora, hogy épp virslit ettem mindeközben. Ilyen az élet - mondják. És valóban ilyen. Visszamentem kicserélni a filmet és a hölgy meglepődött, majd elvörösödött, majd elmondta, hogy ne haragudjak, ugyanaz a két sorszám. de mindebben a jó, hogy itt van a film. és bekapcsolom.
el is felejtettem mondani. a teszkóban vettem jégert, whiskyt, bort és bailey’s-t, 4 kiwit, 2 doboz virslit, halat, rákot és salátát. A pénztáros mosolygott: “Buli lesz?”. Mondom: “Nem. Csak egyedül élek.” és a zenekar tovább játszik…
[09:01 CET]
imént értem haza bevásárlásból. vettem némi kaját és sok-sok piát. az alkoholizmus nem kifizetődő sport. még az üvegeket sem váltják vissza! pofátlanság.
tegnap este, ahogy kutyával sétáltunk valahol fával tüzeltek és annyira jó ősz szag volt, hogy jó volt élni. közeleg a hétvége és annyi dolog van. és annyira lenne kedvem inkább az erdőben sétálni és nem itt rohadni a belvárosban. de ez van. nagylevegő. hmm… nem jött be. most ezt a négy sort érzem
Csak egy hetet kérek tőletek emberek
Hagyjatok békén, ne kergessetek.
Nincs már belőlem több darab,
Nem jut már senkinek több falat.
Zene: Supertramp - The Logical Song
70-80as évek fán lettem ma reggel.
[15:17 CET]
bizonyára emlékeztek arra az írásra, amikor a parasztolimpia miatt egy 20 km-re arrébb fekvő városban ébredtem egy vadidegen embernél. namost az a vadidegenség közben barátsággá fajult. ők szenvedélyes lakberendezők és csak azért írom le, mert a www.otthon.hu oldal nyitólapján az a fekete-fehér lakás egyiküké. szóval, nézzétek meg és szavazzatok (este 6 után lehet rájuk is)
[12:45 CET]
észak jemen jó hely, mindenki katt levélen él
na de nem erről akartam. katt azért, mert bekattant valami.
én olyan vagyok, ha egy zene megtetszik, akkor azt addig hallgatom (és javarészt csak azt) amíg megunom. ezekután elfelejtem napokra, hónapokra, évekre…. és van, hogy bekattan egy régi zene és újra rákattanok és az megy egész nap.
most is ez van. és a zene a massive attack. tehát ezt kapjátok ma ti is. ismét.
Zene: Massive Attack - Unfinished Sympathy
trip-hop forevör
[23:30 CET]
gondolom mindenki egyetért abban, hogy a büszkeség relatív. sok minden befolyásolja az éppeni megítélését, és még csak nem is arra gondolok, hogy más-más ember, hanem magunkban, pillanatnyi hangulatunk is befolyásolja azt.
lehetünk ugye önmagunkra. ez érdekes dolog, kinek milyen és mekkora az egója, mennyire küzd önértékelési problémákkal stb. nagyon nehéz büszkének lenni magunkra, mert egyrészt ha azok vagyunk, máris bűntudatot érzünk, hogy esetleg kicsit beképzeltek lennénk. én önértékelési problémákkal is küzdök (nem kicsit) és nagyon ritkán vagyok büszke magamra.
lehetünk a mellettünk lévőkre, párunkra, szüleinkre, testvérre, stb. ez megint érdekes, mert pl. fontos, hogy ha az ember kimegy az utcára elmondhassa, hogy valaki olyan ember oldalán teszi ezt, akire büszke tud lenni. pl ha a párja szélhámos, vagy balfék, vagy olyan akit takargatnia kell maga előtt (is), akkor az előbb-utóbb befullad. felteszi a kérdést, hogy ilyen anyát/apát akarok a gyerekeknek? ha én nem tudok büszke lenni rá akkor a gyerek majd képes lesz? és az értékrendek? képesek vagyunk “kimosni” a másikat, mert szeretjük, vagy ritkább esetben, mert sérti az egónkat, hogy egy “ilyennel” vagyunk. de ez csak ideig-óráig megy. én mindig megvédtem azt aki mellett volt, ha bántották, vagy próbálták szapulni. ha igazságot is láttam benne, esetleg próbáltam vele beszélni erről, hogy figyeljen oda és esetleg ha tud válljon jobbá - olyanná, hogy saját magának jobb legyen. több-kevesebb sikerrel.
ez érdekes téma. régesrég soha nem szóltam semmiért, aztán hirtelen megváltoztam, mert egyik legnagyobb gondnak tartottam a kudarcokkal teli magánéletemben, hogy mindenkire ráhagyok mindent. de átestem a ló túloldalára. ettől most megrettentem és megint nem szólok semmiért - vagy el tudom fogadni, vagy nem. ilyen az élet… egyik sem jó, és fel van írva a “todo”-imba, hogy ezen változtassak. rajta vagyok a témán.
aki ezt most olvasod, te büszke vagy magadra? lehetsz büszke? ha nem, biztosan nem? gondold át. fontos, hogy rendberakd az önbecsülésed. ha ez megvan, próbáld meg átgondolni, hogy a párodra (ha van), szeretteidre büszke tudsz lenni? emeltfővel, meg minden? tartozol ennyivel magadnak, hogy átgondold. egyszerűnek látszik, pedig nem az. nagyon is nehéz. ahogy visszaolvasom amit írtam, mintha nem is én lennék. hírdetem, hogy a szerelem vak meg minden, és lángolj meg égj el. de akkor is. a háttérben meghúzódnak ilyen “alantos” dolgok. és igenis. néha fontos, hogy mit gondolnak rólad. legalábbis azok, akik számítanak.
jóéjt.