[17:09 CET]
szánalmas, ahogy a nappalimban ülök és majd megfagyok. tornacipőben, pulcsiban kuporgok a kanapé sarkában, a notebookom ölelem, mert az legalább meleg. el kéne érni a kapcsolóig, hogy feltekerve megoldódjon ez a probléma, de most leküzdhetetlen távnak tűnik. háttérben Roger Waters - In The Flesh koncert DVD-je, énekli halkan, hogy “each small candle lights a corner of the dark” . ez már a végjáték és eljátszom a gondolattal, hogy megfagyok itt a sarokban, winnie felzabál, mert nem kap vacsorát és miután minden csontomat megette, elkezd vonyítani vagy éhen hal ő is. és ez marad az 1/4 lakójából és kutyájából. aztán ránézek winniere, ahogy édesdeden alszik, és halkan felvonyítok a nevetéstől és rájövök, hogy inkább vonyít a megfagyott tetemem mellett, mint megegyen úgyhogy megnyugszom, hogy legalább ő nem árul el. aztán beugrik, hogy hányszor ígértem meg neki dühömben, hogy kitömöm és szobadísz lesz és elkezdek remegni, hogy remélem értette a tréfát. ekkor jövök rá, hogy szánalmas vagyok és ezen elmosolyodom ismét. aztán felállok, kicsit megmozgatom elgémberedett tagjaim, begörcsöl a lábom ami miatt szitkozódok, ekkor felkel winnie aki komásan iszik, majd elesik a törölközőjében. rámnéz és a pillantása ugyanazt mutatja, mintha ezt kérdezné: szánalmasak vagyunk, igaz? ekkor berakok egy másik DVD-t, és visszaáll a világrend. én fagyok tovább, winston pedig kicsit nézi a koncertet, mert még nem látta ezt a DVD-t, de különösebben nem érdekli, így elalszik. én megírom ezt a pár sort és visszatérek a munkámhoz.
itt egy fénykép róla, ahogy nézi a koncertet. egyébként nem szeretünk TV-t nézni. nincs is adás. nem köttettem be, minek. tele van hülyeséggel.
