[19:35 CET]
ez a hétvége is lassan eltelik. bármennyire is dolgoznom kellett volna, sajnos nem tudtam, a lakásban lévő dolgokat kellett megcsinálnom - egész sokat haladtam.
winnie újabb harci sérülést szerzett, ismét egy darázstól. jelenleg is folyik a nyála és próbál ülve aludni, de mindig mikor leesik a feje, a szájához ér a föld és fáj neki. nagyon sajnálom. olyan rossz, hogy nem tudok mit csinálni. magnéziumot próbáltam pumpálni bele, de nincs kapszula, hogy beadjam neki, a vízébe meg nem iszik annyit. jólvan, lassan elmúlik.
találtam egy 1940-ben gyártott szódáspalackot. elgondolkodtam, hogy az a palack átélte a háborút, csak állt a polcon némán amikor hullottak a bombák, vagy épp a katonák ittak belőle. most pedig a konyhaszekrényemen landolt. nagyon-nagyon furcsa közel 70 év volt.
lassan berakom a shogun orgyilkosa című klasszikust és próbálom winnie úgy az ölemben altatni, hogy ne fájjon a szája. szép vasárnap este van. iszok is valamit.
nem baj, ha belátjuk, hogy hibáztunk és megfordulunk és kijavítjuk. ettől vagyunk emberek.
jóéjt.
Zene: Queen- Under Pressure
És egy esti ballada
Müller Péter Sziámi - A férfi meg a nő
“Kialszik a villany és a nő elillan
A sötétség leple alatt
A férfi nem tudja hogy mit vitt magával
De mégis inkább fekve marad
A nő a folyosón rohan végig
A kabátja beakad és elhasad
A férfi sejti, kétségbe ejti
Szaladna a nő után, de nem szalad
A nő most egy téves buszra száll föl
És leugrani már nem lehet
A férfi az ágyban duzzog magában
A nő egy csomagot rejteget
Úgy látszik, sötét az egész város
A nő most egy hídon ment át
A férfi az éjjeliszekrényen közben
Kitapogatja a gyertyát
Botorkál a nő a folyóparton
A híd alatt valaki várja
Nem akit ő vár, hanem valaki más
A férfinak nincs gyufája
A nőt elgáncsolják egy kihalt telken
A férfi érzi, hogy gáz van
Az órájára pillant, átkozza a villanyt
De a nőn már át is mentek hárman
Valahogy összekapja magát a nő
Térden állva kóstolja a levegőt
A férfi az ágyban arra gondol
Hogy ki kéne mosni a lepedőt
Mocskos a világ - gondolja később
Hát akkor ő sem fog mosni mától
A nő egy tükörben meglátja magát
És holtra rémül magától
Úgy látszik vége az áramszünetnek
Az egész nem volt egy óra
A férfi végre cigire gyújt
A nő visszatekint a folyóra
A férfi most egy dalt ír a nőnek
Már kinn is van az ágyból és a gépét veri
És azt hiszi, hogy ettől ő most very-very
Very-very…
Most fölnéz és látja, hogy az ajtó tárva
De a nő csak áll és hallgat
A férfi a gépelést abbahagyja
Úgy látszik, vége a dalnak
Kihúzza a gépből, nyújtja a nőnek
De a nő, az nem nyúl érte
Erre a férfi inkább felolvassa
Bár a nőnek még remeg a térde
Egy rövidzárlat néha mindent megold
- Gondolja magában a férfi
Fidibuszt csinál a nő a dalból
És közben nem pont ugyanazt érzi
A férfi erre semmit se reagál
Örül a megkerült kincsnek
És a nő már majdnem de aztán mégsem kiabál
Csak, amit elvitt, az már nincs meg”