hétfő, 2008. szeptember 29.

[12:55 CET]

ez a kanapém már-már majdnem készen…

[10:12 CET]

szeretem, hogy ahogy reggel, a hidegben sétálunk, a levelek zizegnek, winnie hajtja a galambokat. ilyenkor mindig elsétálunk egy közeli óvoda mellé ahol a gyerekek játszanak és zsibonganak az udvaron. szeretem a gyerekzsivajt. megnyugtat. ha kinyitom az ablakot idehallatszanak, csak megfagyok

rengeteg kuka van. minden kuka környéke tele van szeméttel. ez azért van, mert kitúrják az emberek. figyelem őket látom, hogy nem csak hajléktalanok, hanem rendesen öltözött, viszonylag ápolt emberek is turkálnak bele a szemétbe.  ennek két oka van amin érdekes elgondolkodnom. az első, hogy a dübörgő gazdaságban egyre több embert taposott bele az élet ebbe a “tevékenységbe”, megkeresve vagy kiegészítve ezzel a havi “bevételt”. a másik, hogy nem lennének ennyien, ha nem lenne valami a kukákban amit lehet hasznosítani. sok mindent kidobunk. túl sok mindent.

kardigánban, kávéval és némi reggelivel, nekiállok a mai hosszú napnak. egész nap itthon maradok. túlontúl begubóztam. olyan vagyok, mint egy remete aki néha kilép a virtuális valóságába, hogy pénzt keressen aztán visszajön a vackába, hogy élvezze a nyugalmat és várja a vendégeket vagy a barátokat. szeretem, ha jön valaki.

Zene: Kistehén Tánczenekar - Elviszi a szél

(ennek a számnak az eredetiét már mutattam.)