itt vagyok kint

[13:08 CET]

éjszaka fekve az ágyon elméláztam a gyermekkori dolgokon. mekkora szerencsém van a családommal, hogy nem voltam egyedül és gondoskodtak rólam. az ember nem élhet a múltban, de múlt nélkül sincs jövő. elkezdtem gondolkodni a régi érzéseken és régi mozdulatokon, hogy milyen volt elköszönni a szüleimtől és aztán újra visszamenni hozzájuk, hogy milyen azt gondolni valamiről, hogy vége, holott még el sem kezdődött igazán. ilyen villanás volt, ahogy gyerekkoromban a redőnyön át beszűrődött az utcai lámpafény, és a bogarak ahogy másztak a kis réseken, meg-megszűnt a szaggatott vonal és én azt gondoltam róla, hogy valami morse jel vagy valami játék amit az éjszaka tesz a fénnyel. és láttam, hogy úgyanúgy fekszem most is, kicsit nagyobb és kicsit szőrösebb vagyok, de a redőny kis rései és a fény játéka a bogarakkal ugyanaz. az embernek meg kell állnia néha és számotvetni azzal ami volt, felpakolni mindent a helyére, letörölgetni szépen és elrendezni úgy, hogy mindig megtalálja ha szüksége van rá. van, hogy a legrövidebb út nem az egyenes, hanem a hátraarc.

mondhatjuk, hogy régen még a csend is más volt, a fű is zöldebb, de nem. mi változtunk csak, a mi fülünk hallja a zajt és a mi szemünk állt rá a szürkére, pedig itt van minden szépség és minden zene körülöttünk. csak vessük le a szűrőket és lássuk meg. a sebeink már nem véreznek, behegedtek rég. nem kell félni többet.

ahogy a mellékelt zene elején hallani fogod, ha néha megnézed az életed, kicsit olyan, mintha egy autóban ülnél, csak azt látva ami előtted vagy mögötted van és soha nem látod mi van fent és mi van lent. pedig az élet több, mint ez. többnek kell lennie.

oly régen írtam ide verset, hát most itt van egy.

Itt vagyok kint

Asszony, ha az ölelés meggyötört
Fáradt karodban erő nincs már,
Ha elfáradtál, szíved összetört
És jó szó már régen nem vár:
Itt vagyok kint.

Férfi, ha túl sok a sebed
És törött karddal véded magad,
Ha több sebből vérző tested
Minden harcban alúl marad:
Itt vagyok kint.

Gyermek, ha elhagytak,
És szeretet nélkül éled napjaid
Ha életed nem kérted, csak kaptad
És felnőve nézed élted romjait:
Itt vagyok kint.

Emberek, ha kirekesztettek,
Az ajtót az orrotokra sokszor csapták,
Ha kint vagytok, hol már nem szeretnek
Többen vagytok, mint gondolják:
És én is itt vagyok kint.

Zene: Peter Gabriel - More Than This