ennyi

[09:52 CET]

egy budapesti irodában ülök, 7 ember néz rám és várja a megváltást. többször megkérdezték, hogy jól vagyok-e, vagy itt vagyok-e egyáltalán. nem aludtam az éjszaka szinte semmit, 4kor keltem. előbb kimentem hányni és kijött minden kávé. gondoltam leírom. így hátha könnyebb. de nem. azthiszem elszállt az ihlet, meg úgy minden aminek eddig valami értelme volt. úgy érzem magam, mint akit egy réten raboltak ki. padló alatt vagyok. és túl kell élni. ismét. mindig csak túlélni. de minek. mi lenne, ha most inkább belehalnék?

Zene: nem hallgattam zenét tegnap este óta. nincs a lelkemben semmi, ami meghallja.