Jelenleg az archívumot böngészed a(z)daily témában.
[18:25 CET]
minek ez a blog? jó írni bele dolgokat? de ha nem írom, akkor minek? hát igen. vannak emberek akik keményblogokon élnek, szintetikus cuccok meg minden. sem csi sem tea nem boldogít, mint máskor 
as many times before
when i said i was okay
i’m fallin down
down to the future
down to the past
pretending simle
and let you go
[23:21 CET]
már két órája csak ülök és a fekete falat bámulom. megittam pár pohár bort. winston az arcomba liheg, mint aki segíteni akar, de szerintem csak azt akarja, hogy vakarjam még a fülét.
nem tértem még magamhoz a hétvégéből. nem tudom mi történt. nem tudom miért történt és nem tudom mi fog történni. történnie kell-e egyáltalán bárminek.
olyan vagyok, mint egy ember akit egy réten raboltak ki.
[07:27 CET]
juhúúú. megnyertem a licitet Seress Rezső - Engem még nem szeretett senki című bakelitjére a vaterán. szép ez a nap
“Szép asszonyok rossz barátok,
Én már nem haragszom rátok.
Mindent mindent elfeledtem.
Nagyon csendes ember lettem.”
[11:35 CET]
“tell me no truth
if it is bad
there’s enough in my life
to make mo so sad”
Zene: Moby - Flower
[18:36 CET]
rájöttem, hogy egy egyszerű dologgal át lehet lépni a címadás nehézségeit tecciktudni csak le kell ütni találomra egy billentyűt, gondosan figyelve rá, hogy semmi köze ne legyen ahhoz amit ide írok.
ez ma a harmadik felesleges postom amivel próbálom alulmúlni önmagam és mivel soha nem látot sikereket érek el benne, legalább ebben jó vagyok.
a winstont sok kutyasampon és kevés dove tusfürdő segítségével borz voltából előléptettem ismét kutyává és ennek örömére fejedelmi táplakomát csaptunk (én csaptam ő evett). vizes lábával a padlón előadta a hattyú halála c. táncszólót, melyet nem vagyok biztos, hogy gagyilov kutyára koreografált, de biztosan büszke lenne, ha látná.
az öngyilkosság végül a dancing queen c. abba slágerrel sikerült, viszonylag fájdalommentesen. fenyő nem volt itthon, mert arra fegyverviselési kell nekem meg nincs, úgyhogy maradt a dancing queen. de jó, az első refrain végére elájultam és onnantól semmire nem emlékszem.
azthiszem mára elég volt az alulmúlásból. a csúcsponton kell abbahagyni.
[15:08 CET]
úgy döntöttem, hogy öngyilkos leszek. azután alszom egy kicsit és dolgozom este.
temessetek névtelen sírba és műanyag virágokat kérek. vagy csillámporos krizantént.
“fanatizálj, fatalizál, favorizálj,
de jó, hogy összeraktál,
hogy mindig összeraksz már
hiányoznál…”
[12:08 CET]
az imént belenéztem a tükörbe. ma annyira ramatyul nézek ki, hogy ha freddy krueger szembejönne velem, elismerően bólintana és azt mondaná: “szép napot, kolléga”. vannak olyan napok, amikor semmi se jó, pedig igazából minden jó. ez egy ilyen semmisejó nap. aki hozzámszól lelövöm.
Zene: eels, tom waits, európa kiadó és minden ilyen.
[17:00 CET]
a kiruccanásoknak vége. a wellness jobban leszívott, mint amennyire töltött, most itthon ülök egy üveg ausztrál shiraz társaságában, totál fáradt és üres vagyok és minden rendben van, de valami olyan különleges módon, hogy semmi sincs rendben. az illúzió átalakult képpé, a kép vággyá, a vágy magánnyá. természetes fejlődési folyamat. már-már túl ismerős. sok mindent megéltem már, tudom, hogy milyen j a hülye, tudom, hogy ha titokos kapcsolatot akarsz létesíteni valakivel, akkor a legjobb, ha az oktogonon csókolózol vele, úgyse számít rá senki. és ehhez hasonló csomó hasznos tapasztalatot gyűjtöttem már életemben, de nem vagyok képes megérteni az élet kiszámíthatatlanságának élvezetét, olyan perverz szinten, ahogy velem játszik.
ez elég zagyva volt. és azthiszem, hogy most ez mutatja legjobban, hogy min kopog az agyam.
[08:41 CET]
duzzoghat a vágy egy döglött lovon
a gyeplőt, a kantárt eldobom
és a fonnyadt színű szád
csókol majd valaki mást.
…
ma sírnak, holnap nevetnek
a kis nők engem elfelednek
s az életemből eltipegnek tovább….
[13:09 CET]
mit is mondhatnék? hogy álmodj rólam, ahogy én is rólad? vagy, hogy kövér lányok kényeztettek, sosem láttam náluk szebbet?
de nem. inkább mondok mást.
azthiszem a kutya az ember életében nem csak társ, barát vagy efféle dolgoknak megfelelő szerepet játszik. ahogy elnézi az ember a saját kutyáját, sétál vele, vagy tanítja vagy eteti vagy gondozza rájön, hogy az élet sokkal egyszerűbb, mint ahogy addig gondolta. és ahogy egy kutya el tud lenni egy darab plüssmalaccal 1 órán át, úgy én is el tudok lenni órákig azzal, hogy semmit nem csinálok, csak zenét hallgatok vagy nézek ki az ablakon de mégsem látok semmit.
holnap és holnapután pozsonyban leszek, aztán meg pihenés zalaegerszegen a már-már megszokott helyen. és hogy veled álmodni könnyebb, mint ébren egyedül vagy valaki mással? hát nem tudom. először is nagyon rég nem álmodtam senkivel, másrészt amit hiszel soha nem az amit látsz, tapasztalsz vagy akár csak álmodsz. foreign affair. de minek is? nem tudom, kezdek elbizonytalanodani. olyan kicsi krumplik vagyunk.