[17:03 CET]
Érdekes, hogy napi dolgok miket képesek kihozni az emberből. Belőlem most épp egy csésze kávé… A kávé ahogy előkaparta a mélyből egy lány arcát az Elba kávézóban a múltból. A kávé legalább olyan keserű, mint annak a lányak a szíve volt aki már nem szeret, vagy szeret de nem tudja csak érzi, vagy tudja de nem érzi. Ahogy a kávé íze is elmúlik - igaz, lassan - elmúlik majd a keserűség is. De én most iszom még egyet - hisz inkább keserű legyen, mint ne érezzek semmit.
És a zene: Feist - 1.2.3.4.