duzzoghat a vágy egy döglött lovon
a gyeplőt, a kantárt eldobom
és a fonnyadt színű szád
csókol majd valaki mást.

…

ma sírnak, holnap nevetnek
a kis nők engem elfelednek
s az életemből eltipegnek tovább….

mit is mondhatnék? hogy álmodj rólam, ahogy én is rólad? vagy, hogy kövér lányok kényeztettek, sosem láttam náluk szebbet?

de nem. inkább mondok mást.

azthiszem a kutya az ember életében nem csak társ, barát vagy efféle dolgoknak megfelelő szerepet játszik. ahogy elnézi az ember a saját kutyáját, sétál vele, vagy tanítja vagy eteti vagy gondozza rájön, hogy az élet sokkal egyszerűbb, mint ahogy addig gondolta. és ahogy egy kutya el tud lenni egy darab plüssmalaccal 1 órán át, úgy én is el tudok lenni órákig azzal, hogy semmit nem csinálok, csak zenét hallgatok vagy nézek ki az ablakon de mégsem látok semmit.

holnap és holnapután pozsonyban leszek, aztán meg pihenés zalaegerszegen a már-már megszokott helyen. és hogy veled álmodni könnyebb, mint ébren egyedül vagy valaki mással? hát nem tudom. először is nagyon rég nem álmodtam senkivel, másrészt amit hiszel soha nem az amit látsz, tapasztalsz vagy akár csak álmodsz. foreign affair. de minek is? nem tudom, kezdek elbizonytalanodani. olyan kicsi krumplik vagyunk.

Zene: Hiperkarama - Mindenki függ

ma rá kellett jönnöm, hogy nagyon-nagy feladatot vállaltam magammal Winstonnal. ma délelőtt kétségbe estem, összeroskadtam és valahogy úgy érezhettem magam, mint egy egyedülálló anya aki nem tud mit kezdeni a rossz gyerekekkel pedig mindent megtett. ma a kutyám szétszedett egy sarkot a lakásban, megfürdött a tóban és mindenféle rosszaságot csinált. totál elkeseredtem. de majd túl leszek ezen a nehéz időszakon is… egyedül nagyon nehéz nevelni. de hát mit csináljak. úgy tud nézni. pedig következetes vagyok, meg kedves meg szigorú. de a kamaszkor kifog rajtam néha.

minden szó ki lett mondva,
mégis van még kérdés

minden könny ki lett sírva
mégis akad még rossz érzés

idebent, odakint

már nem bántasz, és most, hogy nélküled jobb,
hiányzol. kutatsz. matatsz. motoszkálsz.
a fejemben, a szívemben. a múltamban, a jelenben.

nem vagy már jó nekem.
de soha nem is akartam, hogy jó legyen.
csak azt akartam, hogy velem légy és tegyél tönkre kedvesem.

kiraktam a kicsikémet youtubera.

Zene: Illúzió - Kicsikém

“sumák lázadók véreres szemû senkiháziak rámfigyeljetek
bohócok vagyunk és mind belehalunk
IQ-rádiók kábítószerek nézz rám és egybõl gerjedek
szerelmes leszek és mind belehalunk
na ez az üzenet
az üzeneted
akármerre mész felejtõt találsz eltûnsz innen akármerre jársz
mindig az fogad hogy belehalunk
micsoda üzenet
a konyhában ül a hamutartóból dekket szedeget
mással beszél de a szeme az itt kopog a halántékomon
mindig bejöhet
szeretem mert te is szereted
rám ne számítsatok én eleget ráztam az öklöm
eleget hallgattam olyat aki tudta hogy mirõl beszél
csak azt nem hogy kinek én a legszélérõl jöttem
tudtam hogy itt leszel valahol és tessék itt vagy
de nem megy mit csináljak ha nem megy
mikor itt ülsz velem szemben és a dekket szedegeted
hol marad az üzeneted?
a konyhában ülsz és a dekket szedegeted
hol az üzenet? hol marad az üzeneted?
csak a dekket szedegeted
itt akármerre mész felejtõt találsz eltûnsz innen
itt akármit csinálsz mindig ez fogad hogy belehalunk
mind”

Zene: Hiperkarma - Felejtő

mocskos idő van itt egy nagyon vidámság nektek!

Zene: Sporto Kantes - Whistle

tessék rázni a fejeket rá!

hogy miért kicsikém az előző? óóó…

“kicsikém,
maga a heroinom
maga a kokainom,
maga a crack-em.

kicsikém,
ha magát simogatom,
az az én szülinapom,
a bonus track-em.

kicsikém,
maga a beduinom,
a jutalomutamon,
hozza a kedvem.

kicsikém,
maga egy tini ikon,
a Story magazinon,
azon a kedden.

mindig más a szép vagy a jó
mindig más a szeretnivaló,
ja kérem, a sors nem habos kakaó”

ha teccik: illuzio.net , hang, kicsikém

és kicsikém, tényleg te vagy…

tegnap este elmentük a nyugati téri szeparéba Takács Eszter és a Gumizsuzsik koncertre. és nagyon jó volt, Eszter, gratula.

Valahogy ma olyanom van, hogy azt üzenem nektek önzők, hogy:

“Miért iszol szomjúságot?
Éhséget, mondd, miért eszel?

Én nem akarom tudni, hogy mit keresek,
Mert ha tudom, akkor nem találom meg.
Én nem akarom tudni, hogy mit akarok,
Mert ha tudom, akkor semmit nem kapok.
Én nem akarom tudni, hogy mit szeretek,
Mert ha tudom, akkor nem ismerem meg.”

Zene: The Raveonettes - Love in a trashcan

egy friss élmény következik. kicsit több, mint egy hete volt halottak napja, amikor az emberek kimennek a temetőbe és gyertyát gyújtanak azon szeretteik sírjára akik már nem élnek. ezt én se tettem másképp. az én családomban mindenki egy kis faluban van eltemetve 30 km-re innen ahol élek. a városi temetőben olyan emberek sírjai vannak, akik nem a családom csak barátaim vagy ex-családom voltak. sajnos a múlt hétvégén nem volt időm kimenni, így ma mentem ki mécsest gyújtani.

én okos, narancssárga pulóveremben (az élet színe, gyk.) ingben és svájcisapkámban kiléptem a 30-as évekből és elmentem a temetőbe, negyed 6 körül, amikor az ember azt gondolja, hogy már sötét van így szépek a gyertyák. ez így is van. mármint szépek a gyertyák a sötétben. de negyed hatkor a temetőben egy élő volt rajtam kívül, az is a bejáratnál volt és amikor odaértem szemrehányóan megkérdezte: “ilyen későn?” én ekkor még mit sem sejtve közöltem, “ó, csak 5 óra van” és elindultam befele. namost. egyrészt telihold-szerűség van, így a temetőben nincs tök sötét, de tök holdvilág-sötét van, és minden egyforma színű. továbbá ősz van, így a legkisebb szél is zörget mindent, levelet, szemetet vagy halottak szellemeit. én elindultam befele (mivel az egyik sír a temető legvégén van egy kápolna mögött), így az egész - rohadt nagy - temetőn át kellett mennem. nem vagyok ilyedős, se félős, de a szívem dobogott rendesen. narancssárgában, egyedül a temető közepén ha bármi olyan lény lenne aki élőkre vadászik ott, tuti, hogy én lettem volna az első számú célpontja. szedtem a lában ahogy tudtam. aztán mikor a második sírra gyújtottam meg a mécsest, gondosan figyelve, hogy egyik sírra se lépjek rá befele menet (nagyon sűrűen vannak, ráadásul alig ismertem meg a sírt, mert 1 éve még csak fejfa volt, most meg végig kellett olvasnom mindenkit a sorban…), nehogy egy kéz felnyúljon és elkapja a lábam ha Alfred Hitchcock lettem volna, tuti felveszem a telefonom kamerájával az egészet. aztán ott megálltam és szétnéztem most végre először, normálisan és nem csak körbepillantásként a temetőn. olyan szép volt a holdfényben, persze a maga módján. nyugodt és békés. rideg az a sok kő, de akkor is valahogy megnyugtató volt. rágyújtottam, hogy a parázs legalább valami színt vigyen a dologba, és elindultam kifele. most már nyugodtan, nem zavart a falevelek zörgése és a szél. fél órát voltam ott, de azthiszem azért legközelebb átgondolom, mikor megyek ki.

kifele a biztonsági őr arcán láttam, hogy pontosan tudta, hogy most játam először éjszaka egyedül a temetőben.

jóéjt