:):(

[11:28 CET]

áááá. mint kiderült nem a hétvégén lesz a wellness hanem jövő héten. szomorú vagyok, mert rákészültem, hogy végre három napig csak koktélokat vedelek a vízben. nade. jövő hét se rossz… megyek szlovákiába :) tudjátok miért… bár a mostani magyarellenes dolgok miatt vegyes érzéseim vannak, de ahova én megyek ott megverni biztosan nem fognak! legalábbis remélem.

az elmúlt hetek edzése és diétája -10 kilót eredményezett, aminek örülök, mert sokat javult a vitalitásom és az a napi 2 óra séta a kutyával csak plussz nyugalmat kölcsönöz az életemnek. szóval a dolgok végre a helyükre kerültek és az élet normális medrében folyik tovább. de miért külföld már megint. bár egyszer egy jós aztmondta, hogy külföldön fog élni a kedvesem. még a végén igaza lesz. grrr….

Zene:  Nyers - Bírlak

meskete

[15:29 CET]

tegnap este láttam egy filmet.

beszélgetett benne 3 kínai a negyedik barátjuk lányának a keresztelőjén:
“nálunk van buddhizmus, taoizmus, konfucionizmus, miért kell ezeknek még jézus is?”

túl jó kérdés. vagy túl rossz?

Zene: The Dresden Dolls - Coin-Operated Boy

barack

[13:12 CET]

majd elfelejtettem. gratulálok minden baracknak, akiből nem pálinka, hanem elnök lett.

zokni

[09:21 CET]

az emberek nem tulajdonítanak túl nagy szerepet a zokninak, azt gondolják azért hordjuk, hogy ne fázzon a lábunk. ez tévedés. a zokni a nap meghatározó mércéje és itt ezt komolyan gondolom. a zokni dönti el, mikor kezdődik és mikor végződik a nap. amikor reggel felkel az ember, megcsókolja az asszonyt, lezuhanyzik, megsimogatja a kutyát, még nem kezdődött el a nap. a nap mégcsak alig nyitogatja álmos szemhéját ilyenkor. na ekkor kezdődik, hogy felveszi a zokni és egy csapásra minden megváltozik. zokni után aljas mód jön a cipő, a kocsikulcs a rohanás, munka. aztán este hazaér és még mindig kattog, hiába csinál ezt-azt, beszélget, lazul, akkor is katt-katt-katt. mindaddig ez van, amíg le nem húzza a zoknit. ott felszabadul minden és újra emberi mivoltában pompázhat, elbújva a nap és a világ gondjai elől.

de az is lehet, hogy csak egy egyszerű ruhadarab én meg túldimenzionálom.

Zene: The Beatles - Here Comes The Sun

szép az élet

[22:40 CET]

de komolyan. csak a világ beteg.

Zene: Peter Nalitch - Guitar

sinnerman

[09:40 CET]

Sinnerman you oughta be prayin
Oughta be prayin sinnerman
Oughta be prayin all on that day

Zene: Nina Simone - Sinnerman

készmána

[17:53 CET]

még nem kész

boldog vagy, ha aki szeret az csak egy,
ha mindenki: magányos.
a világ rám is egyszer készen lesz
de addig, mihez kezdjek?

magamra húzhatom a holnap bőrét
de félek nem rám szabták,
viselem máét vagy a tegnapét,
de azokat kinőttem már.

hozzád? megint csak ez a kérdés.
mire eltűnik a távolság a térképről,
ami elindított, az az érzés
otthon marad, azthiszem.

végül is, ahogy vesszük: jó itt nekem
mű-magány, vállfámon boldogság,
várok a világra, hogy szinkronban legyen.
ne siess. semmi nincs még kész.

shame

[08:30 CET]

nem kész. ez a címe. de nincs is kész.

boldog vagy, ha aki szeret az csak egy,
ha mindenki: magányos.
a világ rám is egyszer készen lesz
de addig, mihez kezdjek?

Zene: Nick Cave & The Bad Seeds - Loverman

life is white and i’m black

[15:22 CET]

koravén

és mindig amikor utánam sóvárogsz: itt leszek
és minden amire csak vágysz: megosztom veled
és csöndesen várni fogok
közben lassan belehalok

ölelj át a karjaiddal engem és hagyd hogy olyan legyek
mint egy gyermek
aki szerelmes

mindig lent vagy, ha hozzád beszélek
és itt lófrálok, ha nevetésre lesz szükséged
és ha elfelejted, hogy itt vagyok, én érezném
hogy ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettél

ölelj át a karjaiddal engem és hagyd hogy olyan legyek
mint egy gyermek
aki szerelmes

suttogj
és mond el hogy rám is figyelsz
és valahogy minden rendben lesz

(fordítás, mármint az enyém. úgyhogy kritika jöhet.)

Zene: az eredeti: The Eels - Manchild

and time can do so much

[15:42 CET]

tegnap este ismét orosz fotósok munkáit néztem, reál-erotikus stílusban (van ilyen egyáltalán?). hihetetlen, hogy mikre képesek ezek az emberek, nem szeretem az erotikus fotókat, de ezek fantasztikus művek, a szó legszorosabb értelmében. aztán amikor próbáltam megbeszélni winstonnal az észrevételeimet, rájöttem, hogy mennyire és milyen mélyen szánalmas vagyok. egy kölyökkutyával beszélgetni az orosz fotóművészetről? hisz csak 4 hónapos!?

egyedül vagyok. erre rájöttem magamtól is.

Zene: Elvis - Unchained Melody

« Régebbi bejegyzések § Újabb bejegyzések »